Szerb Antal: Utas és Holdvilág /1937/

„Nagyon kényes dolog, nem is tudom, hogy írjam meg. Talán feltételeznem kellene, hogy te is tisztában vagy ezzel, de nem tudom, az ilyen elvont és filozófikus természetű ember tisztában szokott-e lenni ilyesmivel, a női természet mérhetetlen törékenységével, és hogy mennyire uralkodnak rajta bizonyos testi dolgok. Arra kérlek, jól jegyezd meg magadnak Erzsi dátumait. Egy héttel a dolog bekövetkezése előtt légy elnéző és türelmes a végletekig. Erzsi ilyenkor nem egészen beszámítható. Keresi a civakodást. Legokosabb, ha csakugyan civakodsz vele, az levezeti az ingerültségét. De ne veszekedj komolyan. Gondold meg, hogy egy fiziológiai folyamatról vagy miről van szó. Ne ragadtasd el magad, ne mondj olyasmit, amit később megbánnál, és főképp ne engedd, hogy Erzsi mondjon olyant, mert később nagyon megbánja, és az rosszat tesz az idegeinek.”

A menstruációt megelőző 2-14 napban szinte minden nőnél különböző fizikális és pszichés tünetek jelentkeznek. Egy felmérés szerint közel 100 féle jele lehet a közelgő menstruációnak. Általában a menstruáció felléptekor ezek megszűnnek. Ezt a tünetegyüttest nevezzük praemenstruális szindrómának, röviden PMS-nek. Az USA-ban végzett felmérések szerint a fogamzóképes nők 75-95 %-nál észleltek praemenstruális tüneteket.

Még ma is sokan úgy gondolják, hogy ebben a bizonyos időszakban jelentkező kellemetlen tünetek természetesek. Az elmúlt két évtized kutatásai bizonyítják, hogy a PMS 90 %-a ma már gyógyíható.

A menstruációs ciklus átlagosan vett 28 napja alatt egymással összefüggően, és egymásra hatva változások mennek végbe az agyban, a petefészekben, és a méhben. Az FSH és az LH termelődés a ciklus közepén éri el csúcspontját, ezzel az ovulációt létrehozva az ováriumban. A petefészekben az első 14 nap alatt a tüsző érése, majd a 14. napon a tüszőrepedés és a petesejt kilökődése jön létre. A második szakaszban a sárgatest képződés követhető nyomon. Az ováriumban termelődő hormonok közül az ösztrogének szintje az első 10 napban alacsony, a következő 5 napon keresztül emelkedve eléri a csúcsot, ez az ovulációt kicsit megelőzve történik. Innentől kezdve fokozatosan csökken, és végül a ciklus utolsó harmadában egy kisebb csúcsot létre hozva, újra az eredeti alacsony szintre tér vissza. A progreszteronok az első 14 napon viszonylag alacsony szinten vannak, a ciklus második felének közepén érik el a csúcsot, majd fokozatos csökkenést mutatnak. A méh fala a rá ható hormonok hatására először megvastagszik, felkészülve az esetleges terhességre, majd a 28. napon vérzés kíséretében elkezdődik a lelökődés, ami 4-5 napon keresztül tart.

A reproduktív korú nők havi ciklusáért a hipothalamus a felelős. A nőkben a hipothalamus ciklusosan működik. Feltételezések szerint, a hipothalamikus neurohormonokat szecernáló ún. hipofizitróp zóna felett, egy ritmogén zóna /nucl. Suprachiasmaticus/ foglal helyet, melyből periódikusan ismétlődő impulzusok állítják be az ún. hipothalamus-óra női ritmusát, melynek következménye a férfiakétól eltérő ciklikus hormonális szabályozás. A nucl. Suprachiasmaticusban elhelyezkedő hipothalamikus pulzus generátor, a hipothalamus funkcióját neuronális óraként szabályozza rendszeres óránkénti intervallumokban. Ennek eredményeként a hipothalamo-hipofizeális portális érrendszerben a GnRH taralmú neuronokon periodikus GnRH felszabadulás történik. A GnRH egy dekapeptik melynek harmadik aminósava a triptofán. A GnRH és a neurotranszmitterek /Ach, DA, NA, 5HT/ ugyanazon neuronokból szabadulnak fel /kotranszmisszió/ . A GnRH neuronok gátlódnak az opioid, dopamin és GABA 5HT neuronok által, és stimulálódnak a noradrenerg neuronok révén. Vélhetően a GnRH is felelős a női hormonális változások következtében fellépő hangulati-szorongásos kórképek kialakulásáért. A GnRH pulzusok a hipofizis elülső lebenyében intermittáló LH és FSH felszabadulást váltanak ki, melynek eredménye egy pulzáló LH, FSH plazmaprofil. Az alvásban és ébrenlétben mérhető LH és FSH csúcsok a különböző életkorban más-más eredményt mutatnak. A pubertás előtti időszakban alvás alatt nincs FSH ill. LH szekréció. A reproduktív korban alvás alatt is van pulzáció, de kisebb amplitúdóval. Menopausaban tartósan magas a GnRH szint, mind alvás, mind ébrenlét alatt. Az FSH és LH szabályozzák az ováriumban az ösztrogén és progeszteron termelődést, melyek visszacsatolt szabályozást fejtenek ki. Az ösztrogének tompítják a GnRH amplitúdóját, a progeszteron csökkenti a GnRH kisülési gyakoriságát, azaz a frekvenciát.

A női nemi hormonok közül a kutatások leginkább az ösztrogének felé irányultak. Olyan pszichoaktív molekuláról van szó, mely hatással van a hangulatra, általános állapotra, életminőségre. Az ösztrogén és progeszteron fluktuáció depresszióra és szorongásra hajlamosít. Az ösztrogénnek fontos szerepe van a reproduktív időszakban kialakuló női depresszióban. Neurobiológiai hatása, hogy a béta-endorfinok szintjét emeli, és a szerotonin koncentrációt a cerebrospinális folyadékban. Az albumin triptofán átalakulásban is részt vesz az ösztrogén. Gátolja a monoamin oxidázt, így endogén antidepresszánsként viselkedik. Növeli az acetilkolin szintézist, blokkolja a dopamint, és serkenti a neuronális kisülést. A progeszteron az alvászavarok és a szorongásos tünetek felerősödésében játszik szerepet. Az androgén hatásnak tulajdonítják a libidót, az aktivizálást, az erotikus álmokat, a racionalist az agressziót és a kompeticiót-versengés.

A praemenstruális syndróma diagnózisa akkor állítható fel, ha az alábbi tünetekből legalább öt jellemző:

• Labilitás
• Ingerlékenység, düh, esetleg aktivitás fokozódás
• Szorongás, feszültség, idegesség, nyugtalanság
• Lehangoltság, reménytelenség, önkicsinylő gondolatok
• Csökkent érdeklődés a megszokott időtöltésekben
• Energiátlanság
• Koncentrálási nehézség
• Étvágytalanság, falás, megkívánások
• Álmatlanság, vagy aluszékonyság
• Fájdalmak, mellfeszülés, puffadás, súlygyarapodás

A PMS leggyakoribb tünetei alapján Walker és mtsai 1998-ban megkülönböztetett 6 tipust: szorongásos, erős vágyakozással járó / megkívánások, falás, esetleg teljes étvágytalanság/. , depressziós, vi�zesedéses, egyéb, ahol többnyire a fájdalom dominál, és általános, vegyes tünetekkel járó PMS fajtákat.

Napjainkban ajánlatos megkülönböztetni a praemenstruális szindrómát és a praemenstruális dysphoriás betegséget /PMDD/.

A PMDD-t olyan PMS-nek foghatjuk fel, melyben a tünetek már elég súlyosak ahhoz ,hogy diszfunkciót váltsanak ki. A DSM-IV erre vonatkozó kritériumai alapján a diagnózis felállításához szükséges az, hogy a tünetek a lutheális fázisban kezdődjenek, és a menstruáció első napjaiban enyhüljenek. A nők 5-6 %-t érinti, életviteli zavarokat, családi, munkahelyi konfliktusokat okoznak.

PMDD kritériumai /DSM-IV/

A. Az alábbi pozitív tünetek közül legalább öt jelen van:

• Kifejezett depressziós hangulat
• Kifejezett szorongás
• Kifejezett hangulati labilitás
• Tartós, kifejezett indulat vagy ingerlékenység
• Koncentrálási nehézségek
• Letargia, fáradtság
• Csökkent önértékelés
• Jelentős változások az étvágyban
• Fokozott alvásigény, vagy álmatlanság
• Egyéb testi tünetek, pl. mellfeszülés, puffadás, oedema

B. A tünetek a lutheális fázisban kezdődnek, és a menstruáció első néhány napján belül oldódnak.

C. A tünetek zavarják a munkavégző képességet, a tanulást, a szokványos tevékenységeket vagy kapcsolatokat.

A PMS ill. annak súlyos formája a PMDD jelentősége nem csak abban áll, hogy a fogamzóképes nők ily nagyrészét érinti. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a női bűncselekmények 44 %-a késői lutheális fázisban történik. Irodalmi adatok pedig arra utalnak, hogy etiológiai kapcsolat lehet a PMS, a depresszió, és a post-partum blue között. A PMS-ben szenvedők között nagyobb valószínűséggel alakul ki major depresszió.

Differencial diagnosztikai szempontból fontos, hogy a PMS mindig a luthealis fázisban kezdődik. Ha valaki PMS tünetekre panaszkodik, az intenzitás erőssége csökken a vérzés megjelenésével, de nem múlik el, akkor gondolnunk kell egyéb hangulati zavarokra, pl. bipoláris betegségre, vagy a PMS-el párhuzamosan meglevő affektív kórképek valamelyikére. Ha a tünetek a follikuláris fázisban kezdődtek, és nem a luthealis szakban, vagy a tünetek jelentkezési mintája nem egyértelmű, az még nem zárja ki a PMDD diagnózisát, de azt sejteti, hogy ha a beteg PMDD-s, akkor emellett valami más is színezi a klinikai képet. /Érdemes megkérni a pácienst, hogy jegyezze fel egy naptárba 1-2 hónapon keresztül, a tünetek jelenlétét, ill. erősségét 1-enyhe, 2-közepes, 3-erős minősítéssel. Ez kontrollérzést nyújt a legtöbb nő számára, és ugyanakkor információt szolgáltat az orvosnak is./

Összefoglalás: A Föld népességének több mint fele nő. A nők hangulatát, életmódját nagymértékben befolyásolják a női hormonok, és az általuk indukált menstruációs ciklus. A pszichoginekológia – hormonháztartás által befolyásolt lelki problémákkal foglalkozik. Egyik fő profilja a PMS és PMDD kezelése. A szakszerű ellátás megoldásához szükséges a háziorvosok,nőgyógyászok és pszichiáterek együttes munkája.